146 CSENDŐR LÁNYA 

Juliska lányom is készült a vizsgákra

Kitűnő tanulókén volt nyilván tartva

Büszkén olvastuk a nevét az osztályban

Mikor értekezlet volt az iskolában 

Évzáró műsorban üveges tánc is volt

Amiben Juliska is szerepet kapott

Büszkén, és boldogan készült fellépésre

A jó tanulását ezzel tetézze be 

Szép karton ruhácskát varrtam ezen okból

Nem is ütött el a gazdagabb lányoktól

Boldogan vitte hát a kis üvegkéjét

Ami a tánc közben ékesíti fejét 

A vizsga dolgozatát megíratták vele

Ami aztán négyszer meg lett ismételve

A négy másolatot négy másik diáknak

Átadták, mintha ők is ilyet írnának 

Azokkal átíratva a kész lapokat

Mint ön fogalmazványt, beszedték azokat

Ez lett majd elküldve, a továbbiakban

Magas iskolába, felvétel alapnak 

A mi lányunk tehát más helyett vizsgázott

Mégsem tanulhatott, helyette más járt ott

Még pedig másik négy kitűnő tanuló

Akiknek munkája nem volt megbízható 

De szégyenkezniük azoknak sem kellett

Hiszen a tudásban jó helyet szereztek

Csak, hogy a papának volt pénze talán

Vagy erre kellett a vezető komaság 

Zsoldos is nagy név volt a falu névsorban

Oláh, Varga, Csuti, mind élvonalban van

Ezeknek kellett a létrát megtartani

Hogy a tovább lépést meg tudják oldani 

Az üveges táncot most is, mikor kezdték

Szólott oktatója félre hívva ekként

Add csak ide lányom azt az üvegedet

Te meg menjél arrébb, mert itt nincsen helyed 

A helyedet mással kell most betölteni

Mert üveges táncot sem táncolhat bárki

Így a helyét rögtön egy hetedikes lány

Töltötte be. Hogy mért? Ez nem lehet talány 

Mert akinek apja bejegyzett listán van

Jobb, ha csendben, némán meg marad magának

Jobb, ha az nem ugrál, nem követel sokat

Mert magára hívja ki az „új nagyokat" 

Elfacsarult szívem ez aljasság láttán

A tömeg is morgott, hiszen nem azt várták

Mit keres a végzős nyolcadikosoknál

Egy hetedikes, és nem is oly okos lány 

Nagy indulatomban mondom, oda megyek

Megtudakolom, hogy ez meg hogyan lehet

Édesapa mégsem engedett panaszra

Annyit mondott csak: Édesem, mi haszna 

Az évzáró után Juliska megszökött

Elment otthonról, mint egy önszáműzött

Gyerekes fejében átgondolta talán

Jobb lesz, ha mögötte nem látják az apát 

Eszembe jutott a nap körüli rózsa

Melyik eltávozva, a fényt halványította

Akkor sápadt el a nap fénye ennyire

Mint az én arcom most, hogy meg lettem törve 

Nem maradt más hátra szomorú szívemnek

Csak, hogy imádkozzak, és az Istent kérjem

Az ismeretlen helyen őrizze lányomat

Ki az iskolában nyújtott a legjobbat 

Mint később kiderült, mint egy átlag gyerek

Ikerváron landolt, ahol serénykedett

Ott is megmutatta, tudása nem átlag

Varrt, kötött és végzett más egyéb munkákat 

Apját szégyellte tán? Vagy a rendszer volt az

Mitől keletkezett fejében szélvihar

Hogy szülőt és testvért hátra tudott hagyni

S Ön magát, mint embert, tudja megmutatni 

Hogy az életében ne legyen új törés

Hogy a származása ne legyen ütközés

Élhesse életét, mint egy átlag ember

Kit apja múltjáért a sorsa már nem ver 

Imám végül itt is csak meghallgattatott

Mert egyik napon a híre bekopogott

Elmondták, büszkeség, mit alkotni képes

Dicséretet szerzett ott is a nevéhez 

    147.KUTYAVIADAL 

Buzgón hordozgattam a küldeményeket

Levelet, utalványt, és adó íveket

Volt, aki nyugodtan vette át azokat

De volt, akinél ez okozott gondokat 

Berkes család volt, ki mindig replikázott

Pedig a küldemény többre nekik szólott

Küldemények közt volt idéző gyakorta

Mert a táj velük volt rettegésben tartva 

Hozzájuk, nem mert már senki se bemenni

Rendőr, végrehajtó, félt tőlük mindenki

Voltak kutyájaik bőven a tanyában

Ezekkel tartották környékük kordában 

Volt nekik több falka birkanyájaik is

Amiket többnyire messze legeltetik

Ezalatt az asszony vigyázott a házra

Meg bernáthegyije, s öt puli kutyája 

Nekem se volt mindegy, hogy ki kellett mennem

De a leveleket csak ki kellett vinnem

Én már gyakorlatból tudtam hogy mi vár rám

Ezért vittem mindig férjem rézfokosát 

Környéken kaszálták a csatakost éppen

Mikor Berkesékhez, postával kiértem

A hat kaszás megállt, kíváncsin bámultak

Aggódva figyeltek, hogy bajba ne jussak 

Reméltem, ha kell, majd jönnek segíteni

Sok veszett kutyával meg tudjunk birkózni

Mert ahogy a kutyák látták érkezésem

Mind ki a tanyából, rohantak elébem 

Berkesné pedig, tudtam, hogy otthon van

De ki nem jött volna, hagyta a kutyákat

Na azok tudták ám, ott tartva mért vannak

Igen jó étvággyal jöttek, hogy felfalnak 

Szénakazlak voltak ott szépen, sorjában

Kutyákat fogadni oda álltam háttal

Így a támadásuk mindig előröl ért

Mi könnyítette a kemény védekezést 

Támadtak vitézül. Védekezni kellett

Fokosom használtam, ahogy tőlem tellett

Nem voltak már kezdők, támadtak rendesen

Én meg csak hevenyén megütöttem egyet 

Egy jónagyot nyekkent, ahogy megütöttem

Majd jőve vadabbul, kapott ismételten

Egyet ismét kapott, megsajnáltam ezért

Merthogy, kiütöttem neki a bal szemét 

Majd még, mint akinek nem elég semmi se

Jött ismételten, hogy a részét kivegye

No, meg is kapta hamar egy újabb ütéssel

Amivel a szája repedt neki széjjel 

Most már elégnek tűnt a begyűjtés nála

Mert vonyíkolva futott, ahogy bírta lába

Egy zsombék mögé bújt, ott nyalta a vérét

Mint ki abban venné ki a méltó bérét 

Többiek nem hagytak sajnálkozni bezzeg

Jöttek, mint törökök, az Egri vár ellen

Fokosom helyén volt. Egyet megint elért

Meg kapta a puli, a kiérdemelt bért 

Olyat kapott az is a füle tövire

Hogy füle lelógott a lába fejire

Kissé útjába volt, le akarta venni

Ettől kezdett el karikán forogni 

Ismét új ütéssel új puli távozott

Mert ez, lábtöréssel útilaput kapott

Megállapítottam, a „hadsereg" fogyott

De következő jött, aki még nem kapott 

Ennek a fokosom élével adtam le

Kemény ütésemet s széthasadt a feje

Még lendületéből lábam elé lépdelt

De már nem futotta másra, csak letérdelt 

A lelkét kilehelte a véres nyálával

Amit széttaposott térdelő lábával

Kissé odébb mentem, ne tapossak rája

A maradékot ütni, legyen elég pálya 

Mert, mintha csak kéne elégtételt venni

Az ötödik puli kezdett közeledni

Na, ez se kért azután senkitől kenyeret

Mert a gerincére eresztettem egyet 

Leroskadt azonnal még el se ment onnan

De a bernáthegyi azonnal helyén van

Jött nagy tekintéllyel, hogy majd megmutatja

Hogy kell vitézkedni, a gazda mért tartja 

Én aztán fogadtam. Mértem ütéseim

Lapockán találtam, s erre megbicsaklik

De csak vertem tovább, már tán foga sem volt

A véres ínyével így is rám vicsorgott 

Végül meghátrálni kényszerült előlem

Menedéket lelve, a zsombékos vízben

Én is lemosdottam. Majd befelé mentem

Beengedett végül Berkesné félénken 

       148.TURÁNYI NÉNI 

Vasutas özvegye volt Turányi néni

Megözvegyülten se nem tudott jól élni

Mindig kevés volt az özvegyi nyugdíja

Ezért, fejét ismét házasságra adta 

Ez a házassága névleg volt megkötve

Mivel a „férjének" élt a felesége

Már akkor divat volt az a „vadházasság"

Hát, ebben leledzett e fent nevezett pár 

De mert a házasság sem él meg pénz nélkül

A nélkülözéstől még az is megszürkül

Palla bácsi, a férj, felment Budapestre

Hogy ott keresett pénzét nőjére költhesse 

Turányi néni meg, hogy kedvében járjon

Csomagot adott fel, hogy „fönn", ne koplaljon

Ebbe a csomagba szívét, lelkét gyúrta

Mint mondta, ebbe van a „kecskedisznó" sajtja 

Leecsetelte azt nekem, feladáskor

Hogy úgy készítette el, mint szokta máskor

Vöröshagymát, túrót, és piros paprikát

Addig-addig gyúrta, mígnem jól összeállt 

Ebbe tett azután némi fűszer félét

De nem mondhatja el annak a receptjét

Lényeg, hogy a János, -az embert így hívták

Ezt nagyon szereti, s ezzel kedvében jár 

Nos, elment a csomag. Nem volt több, kilónál

Feladási ára is keveset kóstál

Várta Turányiné, hogy majd jön a válasz

Csak türelmetlen volt, s kérdezte már más nap 

Nem kűdött még választ a „Papusom" neköm

Hiszön, nagyon tuggya, hogy mindig aszt lesöm

Köllött vóna mán rég, pészt is kűdenie

Mert, hogy ippeg azé köllött fő mönnie 

Nyugtatgattam: Legyen nyugodt, az majd küldi

Csak előbb, meg is kell azt neki keresni

Így ment nap-napután, mikor találkoztunk

Már nem volt miatta, szinte, nyugodt napunk 

Majd jó két hét eltelt a csomagküldéstől

Mikor érkezett a válasz emberétől

Ez a válasz, kicsit különös csomag volt

Mi tartalmazta a kecskedisznósajtot 

Nagy piros betűkkel rá volt szinte vésve

Nem kellett, mert nem volt csomagra szüksége

Jött egy boríték is vele, mi jó kövér

Látszott a méretén igen csak sokat ér 

Ahogy a vonatról beért a kiscsomag

Ki kellett nyitni a posta ablakokat

Olyan irdatlan bűz áradt ki belőle

Hogy szinte felfordult a gyomrunk is tőle 

Nem emlékeztetett az szinte semmire

Olyan igen, nagyon, egyedi volt bűze

Most bezzeg nem volt benn a csomag várója

Ki kellett, hogy vigyem neki otthonába 

Kikézbesítettem. S ahogy mentem vele

Körém sereglett a környék összes legye

Voltak köztük zöldek, barnák, még kékek is

Látszott rajtuk, hogy mind, csomagra éhezik 

Majd kicseleztem őket, mikor oda értem

A szatyrot letéve, az ajtón bementem

Közben a sok légy meg megszállta a táskát

Vélvén, hogy megkapták annak a tartalmát 

Mikor már szinte nemlátszott a táska

Megütve oldalról, lett ajtón berántva

Nem volt idejük a felriadt legyeknek

Ajtón beszállni, hát kívül nyüzsögtek 

Majd a levél után nyúlt a címzett személy

Kóstálva tartalmát, ami sokat ígér

Nagy mohón felbontja, vélvén, pénz van benne

De a tartalmától hamar elment kedve 

Fényképeket küldött a drága embere

Amíg haza nem jön, gyönyörködjön benne

Rosszallását addig félre tette, mondva

Mit tartalmaz, lássuk, a kis csomagocska 

Mint átadtam neki, s dühödten felmordult

Felismerve azt, mit feladni, neki gyúrt

De, hiszön, eszt még én kűttem nekije

És aszt írta rá, hogy nincsen rá szüksége 

De amíg tartottam, addíg jó vót neki

Addíg mög tutta jóízűn zabáni

És, dühödten vágta a konyha földjéhez

Hogy rögtön szétrepedt. Bűze terült széjel 

Majd a fényképeket vette a kezébe

És tépte, szaggatta azokat is széjjel

Közben mondogatta keserű szájízzel

Nem a rút képed köll, hanem hát a pénzed 

És méltó haragjában tiport a képekre

Mint aki teljesen át van szellemülve

És mondta monoton: Nesztök! Ez tiétök

Neköm csak a péz köll! Nem ti köllötetök 

    149. TANÁCSGYŰLÉS 

Adót fizetni kell! Bíróné is tudta

De az adóívet, el, csak nem fogadta

Mindig fenyegetett az elhurcolással

Mert a férje benn van a felsőtanácsban 

Most is, mint rendesen hordoztam a postát

De most a levelek adták táskám súlyát

Most, Tanácsgyűlésre voltunk hivatalos

Arra meghívókat, levélként hordozok 

Látom, parasztjaim, dolgoznak rendesen

Egy hangos sípszóra körém sereglenek

Elmondom tartalmát a hozott levélnek

És utána mindnek a földjét megnéztem 

Mind dicsérni való, szép, gazda dicsérő

Mire megjegyzésem tiszta szívből jövő

De azt is látom, hogy van egy kapálatlan

Amiben hatalmas, jól megtermett gaz van 

Mondták, a Bíróé, aki benn tanácstag

Úgy látszik, kapálni azt ő már nem akar

Hát akkor még inkább jöjjönek gyűlésre

Mert az ilyen föld is meg lesz ott említve 

Eljött a vasárnap, a gyűlés ideje

Be is mentem én is, Izsákra időbe

Mivel korán értem, volt időm szétnézni

Templomba mentem és mentem érdeklődni 

Láttam a mozit, mit átalakítottak

És az új postát, mit középre behoztak

Majd az iskolán is megakadt a szemem

Hova nem járhattam, nem volt benne helyem 

Bognár Balázzsal is, a volt főnökömmel

Válthattam egypár szót, amíg nézelődtem

Majd eljött az idő, mentem a gyűlésre

Ahol leülhettem a fenn tartott székre 

Volt kis előadás, úttörők, katonák

Majd bevonult végül az Izsáki tanács

Szabó Barna volt a tanács elnöke

Aki az elmúlt év tettét ecsetelte 

Majd rátértek a termésre, adóra

Majd kérdte, kinek van mondani valója

Senki se nem kívánt mondani semmit sem

Ezért a szólásra magam jelentkeztem 

Biztogattak szóval, hogy bátran beszéljek

Nem szabhatnak gátat az okos beszédnek

Elkezdtem mondani: -Azért nem hallgatok

Mert kenyér kereső kézbesítő vagyok 

De nem itt Izsákon, hanem Soltszentimrén

Mert itt nekünk nem volt munkalehetőség

Izsáktól mi akár éhen is halhatunk

Nem ért el idáig a mi nagy nyomorunk 

Kézbesítenem kell az adóíveket

Amiket van, aki nem szívesen vesz el

Itt van Bíró László. Ő itten tanácstag

De a földjén neki főleg a gaz nől csak 

Kibérelt huszonöt holdnyit a jó földből

De adót fizetni azt hitte, hogy nem köll

A kihasznált földet hamar le is adta

Mivel megtelt nála eléggé a kamra 

Ezen kívül van még Matyóban szőlője

És a Kolontóban nagy kukorica földje

Művelni nem tudja, adót rá nem fizet

De aki művelné, nem kaphatott földet 

Ott fojtotta meg a gaz a kukoricát

És ennek az állam láthatja a kárát

A szomszédjainak lófejnyik répájuk

Míg Bíró répája a gaztól nem látszik 

Mért nem veszik tőle el azt a birtokot

És annak adnák, aki azért megdolgozott

Bíróné fenyeget, hogy férje tanácstag

És az adó ívért engem elhurcoltat 

Erre felugrott ám Bíró a székéből

És nekem esik szóval tiszta erejéből

Mondván, hogy hallgassak! Mert csendőrné vagyok

És még a bokám is megüthetem nagyon 

Mondott volna tán még mást is hamarjába

De Szabó Barnának figyelt a szavára

Aki megnyugtatta, nem adunk ilyenre

Majd utána nézünk mi az igaz benne 

Erre parasztjaim kérték, ne halasszák

Mert mit Pethőné mond, az tiszta igazság

Vegyék el tőle a gondozatlan földet

Adják olyannak, kit földszeretet éltet 

Következő héten Édesapa mondta

Bíró László néki igen panaszolta

Rájuk uszítottam a végrehajtókat

Mindent összeszedtek, amit csak találtak 

Hogy megszüntették a tanácsi tagságát

Felesége pedig, felkötötte magát

Még jó, hogy éppen jött hozzá a sógora

Aki a kötelet nyakáról levágta 

    150. KÁLVÁRIA KEZDETE 

Bíróék pokolba kívántak egészen

A többiek meg már látták betegségem

Kezdtem rosszul lenni. Az orvoshoz mentem

Aki be is utalt Kiskőrösre engem 

De még az ottani orvos is azt írta

Betegségem okát tudása nem látja

Így Sáfár doktorhoz Csengődre mentem át

Aki a bajomra azt írta: Bozedár 

Ez egy polip féle, mi szívet támadja

Írt fel rá gyógyszert is, ami azt gyógyítja

Nem használt már az sem, de mentem postázni

Le-le kellett néha útközben is ülni 

Egy ilyen pihenő, alkalmi üléskor

Magamba roskadva ültem árokparton

Olyan fájdalmam volt, alig tudtam ülni

Láttam Turányinét amint ment épp inni 

Rabnecékhöz járt be, mikor megszomjazott

Mert hát, mi tagadás, szerette is a bort

Ekkor látott engem. De nem szólított meg

Hagyott az ároknál ülve, hogy szenvedjek 

Nagy sokára, mikor végig jártam utam

Postára bemenve Rabnecnét ott láttam

Csomagot adott fel katona fiának

De még sorára várt, hogy én oda álljak 

Főnöknőm, mielőtt még leülhettem volna

Már is rám kérdett, hogy én hun ittam máma

Meglepett kérdése. Nem szoktam bort inni

De csak firtatja, hogy nem tud nekem hinni 

Mert tanúja van rá, hogy ma részeg voltam

Azért üldögélve árokban aludtam

Rabnecnéhoz járok naponta bort inni

Ne is akarjam ezt a tényt letagadni 

Jó, hogy itt van éppen az említett személy

Kérdezze meg tőle, hogy mikor ittam én

Az mindjárt mondta is, nem én járok oda

Hanem Turányiné! Mert ő a borissza 

Pethőnét kínáltam többször már, hiába

Nem ivott. De lám most, menne egy pohárka

Jól mondja a néphit, ki mint él, úgy ítél

Turányiné szava láthatja ennyit ér 

    151. EGY KIS MALŐR 

Nem érdemes korán menni a postára

Mert az ember néha, esetleg megbánja

Most félnyolckor épp, hogy betettem a lábam

Már is jött egy ember kishordó borával 

Föl akarná adni! Volt ez a kérése

Mondom, hogy nem vagyunk kinyitva még mi se

Nincsen még nyolc óra! Tessék kicsit várni

Erre főnök asszony elkezd rám támadni 

Hogy hova gondolok? Ez korán ide ér

Én meg csak úgy vágom neki, hogy várjon még

Azzal kiment, és elvette hordóját

Közben balkezével eltette százasát 

Alighogy elment a hordó feladója

Meg jelent egy fiú, tanuló, Nagy Béla

Okmánybélyeget kért az igazolványhoz

Sietett, mert vonat vitte iskolához 

Hamar oda adtam neki a bélyeget

Mondtam, hogy siessen, bélyeget rendezem

A vonat az nem vár! Menjen, el ne késsen

És a bélyeg árát a zacskóba tettem 

Főnöknőm ezt látva, nekem esett, mondva

Még nincsen nyolc óra! Maga is eszt mondta

Igen ám Szaktársnő! Ezt mondtam valóba

De van kis különbség, mi bejött azóta 

Ön egy százast tett el borra való gyanánt

Holott nem sürgették a hordó feladást

Ez a fiú meg a vonathoz sietett

Hogy el ne késen, hát igyekezni kellett 

De hogyan merte a bélyeget kiadni

Hogy az a kiskölök nem fizette még ki

Nesírjon Szaktársnő! Betettem az árát

Nem látja a posta ennek meg a kárát 

Ez iskolába ment. Vonat az nem várhat

Míg a kishordó bor egésznap itt állhat

Úgyis csak az esti vonttal viszik el

Azért, hogy jót tettem, mondja, mért irigyel 

Azzal otthagytam, és mentem az utamra

De meg volt egész nap a lelkem nyugalma

Végeztem a dolgom lelki nyugalommal

Nem hagytam egy embert benne, a nagy bajban 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Aranydíjas trilógiából
KALANDOS VERSEK, NOVELLÁK és egyebek - © 2008 - 2026 - kalandmegmas.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat